Szakkollégiumunk több partnerintézménnyel közösen, október 27-29. között egy nemzetközi interdiszciplináris konferenciát szervezett Legújabb kutatások és eredmények az egyháztörténet-írás területén címmel, mely egy 2012-ben útjára indított, de a világjárvány miatt néhány évig szünetelő sorozat folytatásaként valósult meg.
A rendezvény nyitóünnepségét péntek délután tartották. Nagy Mihály Zoltán a konferencia főszervezője, a Posticum Egyháztörténeti és TA rendezvény nyitóünnepségét péntek délután tartották. Nagy Mihály Zoltán a konferencia főszervezője, a Posticum Egyháztörténeti és Társadalomtudományi Intézet vezetője, valamint szakkollégiumunk könyvkiadójának az igazgatója köszöntőjében azt hangsúlyozta, hogy az idén nem egy adott téma köré szervezték a konferenciát, hanem inkább arra kérték a meghívottakat, hogy az elmúlt években végzett kutatásaikat, megjelent könyveiket mutassák be. Szabó Ödön történész, RMDSZ-es parlamenti képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy ezen a rendezvényen lehetőség adódik a vitákra is, a különféle nézetkülönbségeknek a tisztázására.
A nyitóbeszédek után könyvbemutatók következtek, ezek közül kiemelendő Csendes László kötete Egy kevéssé misztikus egyház? címmel, mely a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház viszonyát dolgozza fel a második világháború után berendezkedő kommunista rendszerhez egészen 1956-ig.
A pénteki nap nyitóelőadója Nagy Emese Ingrid doktorandusz (Babeș-Bolyai Tudományegyetem) volt, aki arról beszélt, hogy a 16–17 században miként változott meg a társadalomban az elmúlásról szóló gondolkodás. A jelenlevők megtudhatták például, hogy a protestantizmus megjelenésével a halálról való diskurzus nem csitult el, csupán átalakult, és egyfajta szekularizáció ment végbe. A reformátorok úgy prezentálták, mint a földi szenvedések végét, amire az volt a klérus reakciója, hogy propagálni kezdte a halálról való elmélkedést.
Gábor Csilla (a BBTE professzora) előadásának témája a 17. századi hitviták voltak, melynek egyik tanulsága az volt, hogy nem csupán napjainkban esnek egymásnak a kommentszekciók véleményhuszárjai, hanem már a 16–17. században is így volt. Ugyanis a Keresztény felelet kezdetű reagálások zömének hangneme fokozatosan eldurvult, a vitázó felek nem bíztak egymásban, nem ellenfélként tekintettek partnereikre, hanem mint megátalkodott gonosztevőkre. Egy váradi református prédikátor, bizonyos Pécsváradi Péter például azt vetette Pázmány Péter esztergomi érsek szemére: hogyan lehet annyira elvetemült, hogy Bihar vármegyének meri ajánlani egyik, a Szentírás magyarázatával foglalkozó könyvét, „a sötétség fiának” nevezve Pázmányt. Válaszképpen a katolikus főpap a Sallai István pozsonyi püspöki plébános álnevet használva egyszerűen csak váradi Farkasnak titulálta Pécsváradit, mert szerinte nem méltó rá, hogy a valódi nevén említse, mivel „moslék” és „trágyázat” az, amit állít.
Tőtős Áron történész, a Collegium Varadinum alapító-elnöke, előadásában arról értekezett, hogyan viszonyultak az egyházak és az állam a szexualitás kérdéséhez a dualizmuskori Magyarországon. Elhangzott, hogy a 18-19. századi folyamatok megágyaztak annak a későbbi politikának, mely megtűrte, illetve szabályrendeletekkel legalizálta a prostitúciót az Osztrák-Magyar Monarchiában. A világi hatóságoknak az intézkedései azonban inkább csak városi környezetben, a polgári középosztály körében éreztették hatásukat.
Hatos Pál történész, Hatos Pál történész, jogász a Hideg polgárháború Magyarországon 1918-1922 című expozéjában a Csonka-Magyarország születéséhez köthető fogalmi problémákat járta körül.
Mit keresett egy lengyel-amerikai pap 1944-ben Sztálinnál? Az Orlemanski-misszió történetét és annak következményeit Balogh Margit és Fejérdy András történészek ismertették. Stanislav Orlemanski egy emigráns lengyel pap volt, aki azzal próbálkozott volna, hogy rendezze Sztálin és az egyházak, illetve a Vatikán viszonyát. Szinte hihetetlen, de tényleg találkozott többször is a szovjet diktátorral, ami annak volt betudható, hogy érzékelhető változás állt be a szovjet egyház- és belpolitikában, talán azért is, mert Sztálin rájött arra, hogy az egyházakat a maga oldalára kell állítania, ha győzni akar. Orlemanski azonban meg volt győződve arról, hogy történelmi sikert ért el, holott egy dezinformációs folyamat áldozata volt csupán, lenini „hasznos idiótaként”.
A három napos tudományos tanácskozáson nemcsak érdekfeszítő előadásokra és könyvbemutatókra került sor, de a résztvevők megismerkedhettek a bukaresti székhelyű, a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS), a budapesti Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, a Magyar Nemzeti Levéltár, illetve az újonnan létesült és Kolozsváron működő Erdélyi Ferences Rendtartomány Gyűjtőlevéltárának munkásságával is.
A konferencia szervezői: Collegium Varadinum, Nagyvárad; Posticum Egyháztörténeti és Társadalomtudományi Intézet, Nagyvárad; Magyar Egyház- és Teológiatörténteni Akadémia Egyesület (META), Pécs; Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Budapest; Államibiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Budapest; Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Budapest; Szacsvay Akadémia, Nagyvárad.