A 2026-os év első Varadinum Talks eseményén, február 13-án, dr. Tóth Csenge, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Polimertechnika Tanszékének tudományos munkatársa várta az érdeklődőket egy izgalmas és a hétköznapjainkat igazán befolyásoló témával. Az előadás témája a hulladékbányászat volt, pontosabban az újrahasznosítás és a karbonlábnyom tematikája, de rálátást kaptunk a szelektív hulladékgyűjtés problematikusságára, illetve a különböző műanyagok csoportosítására is.

Az előadás kezdetén fontos kérdések merültek fel: mi lesz a cuccainkkal, miután kidobjuk őket? Illetve, valóban visszaforgatható minden, amit felhasználunk? Ezt követően egy rövid, mondhatni bemelegítő játékra invitálta a hallgattóságot, amely során a szelektív hulladékgyűjtés színkódjait kellett megfejteni, ami azért volt kissé nehéz, mert minden országban más, nincs egységesen elfogadott európai törvény ezt illetően. A színskálát áttárgyalva kitértünk a veszélyes hulladékokra is, amelyről kiderült, hogy ez az, amit nem akarunk újrahasznosítani, így vagy kémiai hatástalanítás történik, vagy betonba öntik a radioaktív vagy szennyező anyagokat. Ide sorolhatjuk a kórházból származó hulladékokat, a gyógyszereket, különböző vegyszereket.

Dél-Olaszországban egy egész kampány épült erre, amely a Campania „Terra dei fuochi” címet viseli, ami annyit tesz, mint „tüzek földje”. A kampány egyfajta felszólalás volt, amely az Appennini-félszigeten történő illegális égetések ellen szólt, amelyet a helyi bűnszervezetek végeznek el, ezzel erősen szennyezve a levegőt és a környezetet. Az esetben nem történt jogi következmény, bár az Európai Unió tudott róla.

Az előadó ezután tudományos pontossággal tárta elénk az újrahasznosítás folyamatát, illetve annak némi problémáját. Ezt a teljesség igénye nélkül, laikusan megpróbálom összefoglalni, hisz nem ezen a tudományterületen mozgok: először is kezdődik a gyűjtés, majd a válogatás, amit a szállítás követ, végül pedig a darálás, a tisztítás és a szeparálás következik. Ha van egy műanyag székünk (mondjuk egy kerti bútorzat része), amely már egy ideje állja a sarat, és a nap fénye kifakította (azaz UV-sugárzás érte), az elkezd gyengülni. Ezt nevezzük kémiai degradációs folyamatnak, viszont ha ezt követően ráülünk, és az eltörik, akkor ott már egy mechanikai degradációs folyamat történik. Ebben az esetben a töredezések mentén mikro- és nanoműanyag darabok kerülnek a környezetünkbe, amelyek kivédhetetlenek. Viszont ezt a széket, ha újrahasznosítjuk, és építünk még nem degradált elemeket, anyagokat, akkor megmentettünk egy tárgyat, és a környezetünket is védtük. Fontos viszont, hogy az újrahasznosított terméket a piacon csak értékcsökkentve lehet eladni, hisz nem lehet egy homogén színt mondjuk kihozni, az anyag zavaros marad.

Arra is választ kaptunk, hogy milyen műanyagtípusokat használunk nap mint nap, amelyeket abban a bizonyos háromszögben elhelyezkedő nyilak közötti számok jelölnek. Érdekes volt azt hallani, hogy az 1960-as években jelent meg ez a szimbólum, eredete pedig az Egyesült Államokhoz és a megnövekedett műanyaggyártáshoz köthető

A napokban láttam egy bejegyzést arról, hogy Románia egy olyan lista élén van, amely a környezettudatosságot tárgyalja, annak tükrében, hogy hány PET-palackot váltanak vissza az emberek. Most abba nem menjünk bele, hogy mi ennek a valódi oka, viszont az egy „tudatos marketingépítés volt, a PET-palackok újrahasznosítása, hogy az emberek ne tartsák veszélyesnek a műanyagokat”.

Az előadásból az is kiderült, hogy a szén-dioxid kibocsátás 50%-áért a felső 10% felelős (lásd Taylor Swift Eras Tour), így az átlag emberek nem sokat tehetnek, hisz egy életöltő alatt nem tudnak annyira tudatosak lenni, hogy egy magángép okozta szennyezést felülmúljanak. Viszont sok kicsi, sokra megy, így mégis próbáljunk tudatosabbak lenni. Az alábbi tippek ezt próbálják előhívni:

  • energiatakarékos villanykörte használata;
  • hideg vízzel történő mosás;
  • növényi alapú termékek fogyasztása;
  • elektromos autó használata;
  • kevesebb gyermek vállalása, legalább 1-gyel.

Nos, ez a lista is vitatható egy-egy ponton, mondhatni akár kegyetlen, de utal a nyers valóságra. Fontos, hogy jelenlegi helyzetünkben ne pánikoljunk, hanem inkább hozzunk racionálisnak nevezhető döntéseket, a trendek helyét pedig vegye át a tudatosság. Lehet, hogy csak egy csepp lesz a tengerben, de az is az élhetőbb jövő reményét fokozza tovább.

Köszönjük szépen dr. Tóth Csengének az elgondolkodtató előadást, és mindenkinek, aki részt vett az eseményen!

Corodi Viktor