Március 7-én, pénteken a történetmesélés nagy mesterei látogattak el hozzánk, hogy betekintést nyújtsanak a film és színház világának kulisszái mögé. A Collegium Varadinum és az MCC (Mathias Corvinus Collegium) közös szervezésében megvalósult telt házas eseményen Köbli Norbert forgatókönyvíró és Székely Csaba drámaíró osztotta meg gondolatait a közönséggel, s mint az kiderült Tőtős Áron, a Collegium Varadinum elnökének köszöntéséből, a rendezvény apropóját éppen Székely Csaba Bányavirág című darabjának nagyváradi előadása adta. A beszélgetést Hunyadi István színművész-rendező moderálta.

 

A kezdetek: jogászból forgatókönyvíró, bölcsészből drámaíró

            Az alkotói pálya sokszor kiszámíthatatlan; erre Köbli Norbert és Székely Csaba életútja is kiváló példát nyújtott a közönségnek. Köbli Norbert, aki ma az egyik legismertebb magyar forgatókönyvíró, eredetileg jogásznak tanult édesanyja kérésére, és 2001-ben szerezte meg doktorátusát. Azonban hamar rá kellett jönnie, hogy a jogi pálya sosem vonzotta igazán, és végül a film világában találta meg önmagát.

            Székely Csaba bölcsészként indult. Gyerekkora óta ír, sőt, ha pontosítani szeretnénk, mindössze hatévesen egy verset is papírra vetett a Ceaușescu-rendszerről, melyet szülei a szőnyeg alatt rejtegettek. Az egyetemen ismerkedett meg igazán a kortárs irodalommal, és bár kezdetben kerülte a drámai műfajokat, végül mégis ezek felé kanyarodott – Bányavirág című darabja egy műhelygyakorlatnak köszönhetően született meg Marosvásárhelyen.

Karrierek, trilógiák – Egy történet születése

            Ahány író, annyiféle alkotási folyamat… Köbli így fogalmazott: „A téma választ ki engem.” A mai írókat a sámánokkal emelte egy szintre – olyan sámánokkal, akik az ősökkel kommunikálnak, hogy tanulságokat tárjanak elénk. Saját bevallása szerint a 20. század tragédiáit érzi igazán közel magához: „A múltban látom meg a tragédiát”, míg a jövő talán inkább komédia számára. Naponta öt órát ír, és csakis hétfőtől péntekig, bármilyen szakaszban is tart a munkájával, mivel igyekszik megtartani az egyensúlyt család és hivatás között. Úgy véli, a karakterek „megkövetelik” az alkotói figyelmet, legyen szó a munkáról, akár a magánéletről.

            Székely a történetek születését egyfajta természetfeletti élményként írta le. „A ház szelleme szállja meg az írót” – mondta, humorosan utalva arra, hogy ha az ihlet mondjuk balul sül el, az említett „géniuszt” lehet okolni érte.

Írók és rendezők

            A film és a színház világában mindenképpen csapatmunka zajlik. Köbli szerint a színésznek és a rendezőnek el kell fogadnia, hogy az író már minden zsákutcát bejárt az alkotói folyamat során. Ugyanakkor az együttműködés kulcsfontosságú: míg az író introvertált és kontrollmániás, a rendező és a színészek szociális alkatok – e kettő egyensúlya tudja csakis garantálni a sikert.

            Székely hozzátette, hogy néha az utólagos ötletek bezavarnak, és ilyenkor kell eldönteni, hogy az eredeti koncepció működőképes-e, vagy sem. Ha a dolgok nem működnek az eredeti terv szerint, akkor kell átadni a stafétabotot a csapat egyéb tagjainak.

Igaz történetek mint „veszélyforrások”

            Gyakran előfordul, hogy egy történet társadalmi vagy politikai kérdéseket is boncolgat. Székely Csaba például két plakátügyről is mesélt a hallgatóságnak. Az egyik Vitéz Mihály című drámájához kapcsolódott: a grillrácson sülő országunk ábrázolása nagy port és botrányt kavart, s még a televízióban is szerepelt a hír. Hasonló problémák merültek fel a Nem kimondottan 1918 című vígjátékánál is, amelynek bemutatójakor óriási tüntetés zajlott.

            Köbli Norbert is megosztotta saját tapasztalatát: Blokád című filmjében Göncz Árpád karaktere körül alakult ki nagy vita. A filmben Göncz meglátogatta Antall Józsefet a kórházban, noha a valóságban ez nem történt meg – elmondása szerint tehát még szépített is a karakteren úgymond. „Ami valószerű, nem biztos, hogy valószínű” – fogalmazott.

            Az előadás végén a közönség is feltehette kérdéseit. Köbli Norbert elárulta, hogy következő forgatókönyvében pont egy bihar megyei származású férfi, mégpedig Moka Béla történetét dolgozza fel, aki a szabadságkeresés és a börtön között vívódik.

            Székely Csabát a Bányavíz című darabjáról kérdezték a résztvevők, a szerző azonban elismerte, hogy ez egy kényes ügy, mivel a történet egy elég kompromittáló karaktert dolgoz fel, amelyből könnyen botrány születhet.

            A Collegium Varadinum csapata köszönetét fejezi ki Köbli Norbertnek, Székely Csabának és Hunyadi Istvánnak, akik elfogadták a meghívást, ezen felül pedig minden kedves jelenlévőnek, és végül, de nem utolsósorban az MCC egyesületének, akikkel várja a jövőbeni együttműködést is!

Andó Réka