Néhány évvel ezelőtt a Nagyváradon szervezett történelemtudományi doktorandusz konferencián került szóba először a kötet újrakiadásának ötlete. A kezdeti bizonytalanságok ellenére abban biztosak voltunk, hogy a tehetséges fiatalokat támogatni kell, a produktív és eredményes kutatókat pedig kiváltképpen. Az akkoriban még alakulóban lévő, de napjainkban már szárnyait bontogató Collegium Varadinum tehetséggondozó és tehetségtámogató szakkollégium vállalta magára a kötet gondozását és az azzal járó szövevényes feladatok ellátását. Ezzel együtt, a korábbi változatnál többet és jobbat szerettünk volna megvalósítani. Ennek eredményeképpen többszöri nekifutás, a szerző részéről sok-sok munka, és a kézirat jelentős kiegészítése következett. A Tamás Sándor térképgyűjtő által elindított, és az Iskola Alapítvány által felkarolt könyvsorozatba (Petelei Klára: Descriptio Transylvaniae – 2013, Szalai Béla: Iconographia Locorum Transsylvaniae – 2018, Bartos-Elekes Zsombor: Mappae Comitatuum Transylvaniae – 2020) illeszkedve jelenhet meg ez a mostani, jelentősen kibővített és átdolgozott, új kiadás. A bővített kiadás jelentős számú új forrást vont be a Bátky–Kogutowicz-térkép szerepének jobb megértése érdekében, továbbá számos, az első kiadásból kimaradt egyéb magyar etnikai térképet is felvonultat. A kötet egyik fő újdonsága, hogy a szerző a korabeli román etnikai térképészet fejlődését is feldolgozta, amely ilyen részletességgel mindeddig hiányzott a magyar nyelvű szakirodalomból.

Hálával tartozunk Tamás Sándornak, a sorozat elindítójának és Nagy Zoltán-Leventének, az Iskola Alapítvány elnökének, hogy a kéziratot befogadták és annak megjelenését támogatták. A kötet szerkesztése, tördelése, a nyomdai munkálatok és a borítóterv Molnár Beáta, Horváth Zita és Kopacz Attila munkájának eredménye. Az olvasószerkesztést Darabont Éva végezte. Áldozatos munkájukért őket is köszönet illeti.

A tudományos-ismeretterjesztő stílusban megírt, térképekkel gazdagon illusztrált kötet a szűkebb értelemben vett szakmai publikum mellett a magyar kartográfia története iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség figyelmére is igényt tarthat.

Ez a kötet nemcsak azért fontos, mert a lapjain megelevenedő korabeli térkép mérete és alapossága révén a 20. század eleji viszonylatban egyedülálló, hanem azért is, mert Segyevy Dániel arra tesz kísérletet, hogy az etnikai térszerkezet Kárpát-medencei, és azon belül erdélyi sajátosságokat úgy mutassa be, hogy eközben tekintettel van a kartográfia nemzetközi viszonyaira is. A könyv másik erénye, hogy a szerző „dekódolja” a térképeket, tájékozódási pontokat biztosítva ezzel az olvasónak, ezáltal könnyebben megismerhetővé válnak az etnikai térképészetben alkalmazott gyakorlatok.

Nem véletlen, hogy a béketárgyalások során Teleki Pál jelentőségteljes szerepet tulajdonított a térképeknek. Vizuális hatásaiknak köszönhetően a térképeket a közügyek szolgálatába is lehetett állítani. Az már egy másik kérdés, hogy az e kötet lapjain megelevenedő etnikai térkép már nem tölthette be eredeti célját a béketárgyalásokon, szakmai hatása azonban – a híres „vörös térképhez” hasonlóan – nemzetközi szinten is kiemelt alkotássá tette az elkövetkezendő évtizedekben. Ezek alapján úgy gondoljuk, hogy Magyarország néprajzi térképe időtálló szellemi teljesítmény, amely számos érdekességgel szolgálhat a későbbi korok megfigyelői számára is.

Örömmel ajánlom e könyvet minden leendő olvasójának.

A könyv ajánlóját a Collegium Varadinum elnöke Tőtős Áron írta.